6/2

Sziasztok a friss kicsit későn de megérkezett. Várom a komikat.

- Jó napot. - nézett rám egy fekete szemű nő – Kaptak program listát?


- Jó napot, igen.

- Sophi vigyázz!!! – Karol előttem termett és befele hátrált. Amikor becsukta az ajtót megkönnyebbülten felém fordult,és gyengéden átölelte a derekam.

- Jól vagy?

- Igen… mi a baj? – kérdeztem meglepetten.

- Ő is vámpír és… vágyott a véredre. Amikor megérezte az illatodat… - elharapta a mondatot. Mit, nem mert kimondani hangosan? A kanapéra ültetett, ő pedig az egyik fotelt célozta meg. A TV-be talált egy régi filmet, azt kezdtük nézni.



1 óra múlva kopogtak. Karol nyitott ajtót, odasétáltam mellé. A nő kereste tekintetem, amikor megtalálta…

- Bocsáss meg nem akartam rád támadni, de…

- Semmi baj az a lényeg, hogy nem történt semmi. – szóltam közbe békés hangon – Gyere be.

- Köszönöm.

- Nem értem mit jelent „(v. v.)” a prospektusban, kérlek mond el.

- Vegetáriánus vámpírok. Ember is részt vehet, de nincs esélye. Erre szerencsére még nem volt példa.

- Melyik időszak a legforgalmasabb.

- A nyár, de a többi évszakban is van forgalom, de kisebb. A fő szezonban több program van mint szeptembertől – márciusig.

- Szoba foglaláskor honnan tudod, hogy vámpír. – kíváncsiskodtam tovább. Egy kicsit habozott.

- Amikor az e-mailt olvasom, látom magam előtt az illetőt és a fontos dolgokat pl.: mióta vámpír, anyagi helyzet kb-re, különleges képessége és még sok más. Ezek alapján adok árlistát is. – egy kicsit várt majd folytatta – Nálatok sokkal nehezebb volt, mert hol téged, hol pedig a barátodat láttam, de az anyagi háttér ugyanannyi volt.

Hosszú órákig beszélgettünk, egy idő múlva nem bírtam felfogni mit beszélnek Karollal. Elaludtam.



Másnap a lakosztályt tettük tönkre. Két vendéget ki idekeltünk a „hangzavarral” és a „trappolásommal”. Karol nagyom vigyázott, hogy meg ne sérüljek, de így is szereztem sebet. A hátam közepét négy kis íves díszítette, amit Karol négy körme hagyott rajtam, amikor magához szorított.



Harmadik nap mini golf és labdajátékok persze csak az én szintemen. A golfpályán emberként én voltam a legjobb. Valaki túl erősen és valaki gyengén ütötte.



Negyedik napra a szörf verseny került.

6.fejezet

Itt a friss jó olvasást.

A nyaralás

Karollal elutaztunk egy gyönyörű szigetre. A nevét nem tudom fura és nem angolul van. - Az óceán közepén távol az átlag emberektől. Itt-ott vámpírok ugrálnak a sziklákról, a helikopterből is látni a fénylő bőrüket. – A szerelem szigete nevet kapta Karoltól. Mit jelenthet számára???

 A kezembe akadt egy sziget térképe.

- Ez melyik sziget?

- Szerelem sziget. – válaszolt egyszerűen. Tudta, hogy megértem ebből a két szóból is. Majdnem szív alakú és körülötte sok apró pötty.

Vajon ezt? – tettem fel magamnak egy újabb kérdést. Amikor földet értünk végre megszólalt.

- John és Neteli itt volt nászúton. A nap 24 órájában vannak programok. – Elhúzott a helikoptertől.

 A csomagokat egyenruhás férfi vette el.  Itt emberrel nem nagyon fogok találkozni. Kávé szín bőre és sötétbarna szeme leárulta, ember. De hogy-hogy itt dolgozik? Biztos tudja. Ő találkozik először a vendégekkel, rá is támadhatnak. Csodálkozva nézte a szemünket. Mintha hívták volna, úgy indult el a csomagjainkkal. Már vártak ránk. A recepción egy mágnes kártyát adtak Karolnak.

- Itt írják alá. – Mutatott a nő a nyomtatvány alsó sarkára. Megnézte a nevünket.

- Ms. Berolli, Mr. Hilten fáradjanak, utánam megmutatom a szobájukat.

A lift a harmadikra vitt minket. - Eddig észre se vettem, hogy a kezemet fogja. - A nő megállt a 365-ös ajtónál és felénk fordult.

- Ez lenne az. A mágnes kártyát lehúzza és nyílik az ajtó. Ha elhagyják a szállodát, a kártyát le kell adni a recepción.

- Köszönjük. - feleltünk egyszerre.

Elfoglalva a lakosztályt, rájöttem, hogy Karol mért ide hozott nyaralni. – Egyszerűen imádjuk egymást. Ez a sziget igazán nekünk való. Karol szerint, veszélyes lehet számomra. Itt nagyrészt vámpírok szállnak meg. Átlag ember elkerüli a szigetet. A szobákat nekik megfizethetetlen áron adnák. – A franciaágyra vetettem magam. A lenge csipkés blúzom alig takart valamit. Karol leült az ágy szélére.

- Mit érzel? – nem értettem a kérdést, ez az arcomra is kiült.

- Mit érzel irántam? – érdeklődött újra.

Nem tudtam válaszolni, helyette megcsókoltam. Olyan jó érzés volt. Kopogás zavart meg minket. Kicsusszant alólam. Egyenruhás férfi állt az ajtóban, amint Karol nyitotta.

- Jó napot uram. A program lista.

- Köszönjük.

A nappaliba húzott. – hatalmas, két fotel, egy kettes heverő, kis asztal, a falon plazma tv a legújabb szériából.

- Nézd meg a programokat.

Elvettem, egy papír csúszott ki, amit Karol a levegőbe kapott el, és olvasni kezdte.

- Kérem, jelöljék be a kívánt programokat. Jó pihenést: Miranda Berger igazgató nő.

- Nézd – mutattam – mit jelenthet „(v. v.)” nincs benn a magyarázatban.

- Nézegesd tovább, addig én beszélek Johnnal! –kiment az erkélyre.

A programok: úszás, vihar esetén szörfözés, akadály verseny, futóverseny, kártyaparti. Napközben konferenciák bemutatók, mini golf egész nap.

Bejelöltem a mini golfot, Karolnak úszást vagy szörfözést, futóversenyt.

- Jó napot. – állt az ajtóba egy nő – sötétlila kosztümöt és halvány rózsaszín passzos inget viselt. Kiemelve alakját.  

5. fejezet

5. fejezet

Leguggolt az ágyam mellé és lassan közeledett felém.

 Ajkaink épp hogy összeértek már távolodott is el. Olyan jó volt érezni ajkamon az ajkát, vajon mikor csókol meg újra. És ha nem bírom kivárni és én csókolom, meg vajon hogy reagál?

Kisuhant, még hallottam, hogy valakivel beszél, de hogy mit, nem tudom. Álomtalan éjszakám volt. Kinyitottam a szemem. A szobát világosság borította. Joseph arca bámult rám.

- Jó reggelt. - köszönt rám.

- Szia.

- Johnnal elrendezek pár dolgot. Karollal maradsz itthon jó szórakozást.

- Hova mentek?

- Corlba, csak késő este jövünk. – a legnagyobb város a közelben.

- Akkor, szia.

Kiment, becsukta maga mögött az ajtót. 5 perc múlva kikászálódtam az ágyból. A szekrényemben kutatva előkotortam egy szabadidő nadrágot és egy batikolt pólót.

Kopp – kopp hallottam az ajtó felől.

- Szabad

- Jó reggelt. Jól aludtál?

- Szia. Jól.

- Készítek reggelit.

- Köszönöm.

Kiment, hagyott öltözni. Felvettem a ruhákat és lerohantam a konyhába.

- Nézd meg a kakaót! Nem forró?

Beleöntöttem a müzlis tálkába, és hozzá hideg tejet, majd a müzlit is. Gyorsan megettem.

- Folytatod a mesélést?

- Jó.

A nappaliba mesélt tovább. Utoljára az ismert vámpír klánokat hagyta.

- A Vorl védi a vámpírokat, de ha ítélkezni kell akkor az afrikai és amerikai vámpírcsászárokat is elhívják, így igazságos. A trióba az afrikai Delsin-klán és az amerikai Celens-család tartozik még bele. A fejedelmi trióból a Vorl és a Delsin-klán táplálkozik embervérrel. Sokan vannak vándorlók is. Nincs fix lakhelyük, ők is emberekkel táplálkoznak.

- Most hogy tudom a titkot, nem érzem veszélyben magam. – suttogtam.

- Elmehetnénk valahova.- néztem rá félénken.

- Ha vásárolni akarsz, felejtsd el. Nem megyek veled. Kérd meg Josephet holnap. –ajánlotta.

- De én még ma akarok… – vertem ki a hisztit – a ruháim nem divatosak. – az ágyon kezdtem ugrálni, amit nem szeret, félt.

- Ne hisztizz! Elmegyek veled csak hagyd abba. – egyezett végül bele.

- Nincs feltétel? Nincs csere ajánlat?

- Nincs. Mért szeretnél?

- Nem.

Minden hétvégén vásárolok. John és Josep jól keres, így megtehetem. Josep vásárlás mániákusnak tart. A vásárlás annyiból áll, meglátom, megtetszik, megveszem. Legalább van 5000 pólóm, blúzom, nadrágom, szoknyám és 2000 cipőm. Vásárláskor a stílusra is figyelek. Elegáns, sportos,kettő közti és persze divatos legyen.

4. fejezet

4

- Nem emlékszel? – Kérdezte Karol

„Most esett le. A történet rólam szól, én vagyok az a kislány az út közepén. A bátyám egyik látogatása során történt. A mostoha szüleim hazudtak Josepnek. Elszöktem és egy férfi a nyomomba szegődött. Egy másik férfit megláttam és megkértem, hogy védjen meg. Az üldözöm azonban beért, és adott egy nagy pofont. Utána csak arra emlékszem, hogy a bátyám tart a kezében.”

- Sophi! Sophi, jól vagy? – kereste pillantásomat.

- Igen, csak elgondolkodtam. - Magához ölelt, láthatta az arcomon a szomorúságot. Hátradőltünk az ágyon a párnákra. Megszagolta a hajam, majdnem ülő helyzetben voltunk.

- Pont, mint aznap, ugyanaz a liliomszerű illat citrommal keverve. - suttogta

- Szóval, te voltál, aki megmentett, attól a férfitól?

- Igen. Még kicsi voltál, de már akkor… beléd szerettem. - mondta suttogva a hajamba, mivel az arcát elrejtette előlem. Örültem, hogy nem látja rajtam az izgatottságot. Meg akartam csókolni, de nem tudom, hogy reagálna.

- Akkor azért voltál olyan ismerős.

- Valószínű. – válaszolt, pedig nem kérdésnek szántam. – Megéreztem az illatodat, újra rám tört az a csodás érzés. Próbáltam elhitetni magammal hogy valaki más vagy, mert… eltűntél.

- Tessék? Hogy érted, hogy eltűntem? – Néztem az arcát.

- Találkozásunk előtti hétvégén visszamentem Swansea-ba megnézni jól vagy-e. A neveddel és képekkel volt tele a város. A nevelő szüleid szerethettek.

- Nem szerettek… csak egy szolga lány voltam nekik. – mondtam szomorúan.

Láthatta a szemembe a fájdalmat. Így gyorsan lapozott. A 10 kép közül egy érdekel. John egy vöröses szemű nőt ölel magához Karol pedig mellettük áll. A nő 35 éves lehet „1950 – 2001” ennyi volt odaírva. Rámutattam a képre.

- Ő kicsoda? – támasztottam a lábamnak a könyvet.

- A nevelő anyám, John változtatta át. Amíg velünk volt Neteli, apu minden nap nevetett.

- Most is sokat nevet. Boldognak látszik.

- A nevetés nagy része álca, legtöbb mögött fájdalom lakozik, és vágyakozás, Netelit imádta. Nem tudhatod milyen szomorú volt Neteli elvesztése után. Boldogabb mióta itt vagy, mert boldognak lát, és a lányaként szeret.

- Hogy történt?

- Egy vadászat alkalmával mindenki a kedvenc zsákmánya után ment. Neteli a hegyi kecskét szerette a legjobban. Két óra múlva vártuk a megbeszélt helyen, de nem jött. Utána indultunk, de az eső ráeredt és elmosta az illatát. A keresés sikertelen volt. Máig se tudjuk mi történt…  Csodás ízlése – terelte a szót – az alaszkai házon mutatkozik meg, ő rendezte be. Ezt a házat apu, azért ilyen egyhangú.

Pár oldalt elrejtett előlem az albumból.

- Miért, mit nem szabad látnom? – akartam kérdezni, de nem bírtam. Kezdtem pánikba esni. Milyen képek azok? Volt barát nője? Vagy valami rossz dolog? Végül megszólalt.

- A következő pár oldalt John kérte, hogy ne mutassam meg. Az esküvő és nászút Netelivel. Nem szeretné, ha ezért kérdezősködnél.

Megkönnyebbültem.

- Ő… Értem.

Egy újabb kép fogott meg a sok közül. A képen egy szőke lány dörgölődzik Karolnak, a srác meg undorral nézi őket. Karol arc kifejezéséről nem tudok leolvasni semmit, de a lány szemeiben vágy csillog.

- Ők kik?

- Neteli gyerekei. Nem vámpírok. Közép-Európában élnek az apjukkal.

- Öt hogy hívják? – mutatta rá a lányra

- Kitti. Szerelmes volt belém. De párszor elmondtam neki, hogy nemszeretem. A képen éppen 15 éves.1954-ben készült. Remélem boldog, elvégre 70éves. – Karol eddig a hajamat piszkálgatta. Most viszont az arcomat kémleli. Közelebb hajolt.

- Látom, álmos vagy most már aludj. – a könyvet lerakta az asztalra.

- Rendben. – ásítottam egy nagyot.

- Aludj jól. – adott egy puszit a homlokomra és lekapcsolta a lámpát. Az ajtóm sarkig kitárta, hogy valamennyi fény jöjjön be a folyosóról.

- Maradj itt. – kértem halkan, remélve, hogy meghallotta.

- Beszélek apuval és jövök vissza. - guggolt le az ágyam mellé és lassan közeledett felém.

részlet

"- Tessék? Hogy érted, hogy eltűntem? – Néztem az arcát.  - Találkozásunk előtti hétvégén visszamentem Swansea-ba megnézni jól vagy-e. A neveddel és képekkel  volt tele a város. A nevelő szüleid szerethettek.
- Nem szerettek… csak egy szolga lány voltam nekik.˝

Egy kis előzetes hosszabbat nem tudok kirakni. Megismeritek Netelit és kiderül Sofi múltjából egy kis esemény.