Sziasztok megérkezett a fris kicsit sokat kellet várni tudom :( jó olvasást!
- Rájött, tudja, tudja, kik vagyunk. – kiabáltam – Tudja, hogy én vagyok az ikertesója. – mondtam síró hangon az utolsó mondatot. Ez a legszebb ajándék számomra, az ikertesóm meg szeretne ismerni. Hihetetlen annyira örülök, már alig vártam, hogy felhívjon. Karol szakított ki.
- Drágám!!! – mosolyát le nem tudtam volna törölni az arcáról.
- Igen?
- Most már teljesíteni tudom legfőbb vágyad.
- Vámpír vagyok!
- Tudom, de Netelinek a képessége, hogy a vámpírokat emberré és vissza vámpírrá változtatja. - csillog a szemem az örömtől és a csodás mosolyt le nem lehet törölni az arcáról
Vissza emberré, emberré, ember. Akkor, akkor lehet kisbabám. Karol nyakába ugrottam örömömbe.
- Anyu ez mennyire biztonságos? – kérdezte Karol Netelitől
- Eddig két vámpírt változtattam át. Samantának nincs baja kivéve azt a kis apróságot, hogy tud sírni vámpírként is.
/Karol Szemszöge/
Hihetetlen meg tudom adni Sofinak azt a csodás dolgot, hogy kisbabája lehet. Születhet egy olyan teremtmény, mint Miron, aki rabul ejti majd mindenkinek a szívét, de mégis félig ember lesz. Szerelmemnek átváltoztatása óta egyetlen vágya, hogy lehessen egy kislánya tőlem. Vele ellentétben én mindig is Fiút szerettem volna, de tudtam, hogy soha se lehet, gyerekem ám itt van anya és a csodás képessége. A bizonyíték pedig a Corlan családba Miron. Mikor megláttam egyből tudtam, hogy jóban leszünk. Szeret a középpontba lenni, a szülei meg is adják neki. Több odafigyelést és gondoskodást kap a családjától mind egy átlagos család átlagos gyereke. A nap 24 órájába figyelik minden mozdulatát kérését kérdését. Mindent meg fogok adni a gyermekemnek, mindent, amit lehet, legyen fiú vagy lány. Inkább Sofi kívánsága teljesüljön és kislány legyen.
Felmentünk az egyik szobába Sofi lefeküdt az agyra.
- A visszaváltozás nem fog fájni csak minden fura lesz. Reggelre mikor felébredsz, újra ember leszel. Lehet, hogy szédülni fogsz, és nem érzed majd jól magad, de ezek csak kis ideig lesznek. Olyan, mint ha lefagyott volna a szervezeted mikor átváltoztál. – Neteli minden fontos dolgot elmondott majd megharapta Szerelmem
Olyan mintha aludna minden apró dologra figyeltem a légzésére, a mozdulataira. Végig néztem egész este. Olyan békésen aludt min még soha nem láttam, az arcán mosoly játszott, amitől az én arcomra is mosoly terült. Kelt a nap mikor megéreztem vére illatát és meghallottam szívének dobogását. Nyolc órakor ébredt fel. Lassan felült én pedig emberi tempóba közeledtem, hogy meg nem ijesszem. Mikor meg szerettem volna érinteni a kezét elhúzta. A szobában lévő csöndet egy kacaj törte meg. Miron ugrott az ágyra és egyből ugrálni kezdett a szabad területen. Szerelmem felnevetett és meg csiklandozta a kis bohócot, aki egyből kimenekült a szobából, de vágva maga mögött az ajtót. Mikor visszanéztem az ágyra Sofi sehol de a szívét hallom. Felálltam az ágy mellől és valaki a hátamra ugrott, a nyakamba csókolt. Éreztem újra meleg ajkait. Lefutottam a konyhába, lemászott a hátamról és keresgélni kezdett a hűtőbe.
- Jó reggelt!- köszönt Neteli és előszedett valamit a szekrényből. – Ezt vedd be, kérlek. Vitamin tabletta.
- Köszönöm. - Sofi
/Sofi szemszöge/
Szó nélkül bevettem a kis tablettát.
Biztos rosszul esett Karolnak, hogy elhúztam a kezem, de nem tudtam hirtelen, hogy ki ő és mit akar, aztán amikor reagálni akartam bejött a kis izgő-mozgó. Remélem kárpótoltam valamennyire a csókkal, amit a hideg nyakára adtam. Mostantól a hátán fogok utazni mivel nem, akarok lassúnak látszani és nem kell figyelnie mikor, esek hasra. Neteli az asztalra kirakott egy csomó mindent. Vajas kenyeret csináltam magamnak meg kakaót.
- Sofi mikor találkozol a Testvéreddel? – kérdezte Szerelmem édesanyja.
- Még nem tudom, lehet, hogy inkább jövőre.
- Mikorra tervezitek az esküvőt? – vágott a közepébe
- A kicsi születése után amikor Sofi újra vámpír lesz. – szólt közbe Karol.
Miron futott végig a nappalin sáros cipővel. Rögtön hozzám jött és átkarolta a derekam. Egyből jött utána Arnold is.
- Miron! – szólt rá Arnold szégyenlősen elengedett és leült enni, a szemeit le nem vette rólam. Olyan fura még soha nem viselkedett velem így. De mért, mért csinálja ezt? Nem értem.
- Nekem van egy sejtésem. - Arnold felelt gondolatomra. – Majd ha biztos leszek, benne elmondom renden?
- Igen! – vágtam rá rögtön.
Már majdnem két hete ember vagyok újra. Minden rendben van, semmi gond nem adódott John azért megvizsgált. Karol, minden mozdulatomat figyeli, mindentől meg szeretne óvni. Az ügyetlenkedéstől az eleséstől a széltől a naptól és még sorolhatnám. Valamilyen szintem-megértem, hogy félt, de ezt már túlzásnak tartom. Minden nap elmegy vadászni csak, hogy még véletlenül sem támadjon rám. Nem mehetek, ki az udvarra egyedül valaki mindig a nyomomba van. Még Mironnal se játszhatok nyugodtan.
