8. Fejezet

Két hét helyett egy nap

Karol hideg mellkasán ébredtem.

- Jó reggelt drágám, hogy érzed magad? – csókolta meg a homlokomat

- Hát… nem túl jól.

- Mi a gond, - aggodalmaskodott.

- Fáj a hasam és alig kapok levegőt. A fejem is majd szétrobban.

- Szerzek fájdalom csillapítót. Éhes vagy?

- Igen.

Legurított magáról és a szoba telefonhoz suhant. Törökülésbe ültem, de túl gyorsan. Elsötétült minden, de miért? Hova tűnt az ágy, a szoba, a hotel, a sziget! Karol! Mi van, ha nem látom többé? Ha végleg sötétségbe maradok. A távolba fehér fény foltot láttam. Mi lehet az? Tenget morajához hasonló hangok. A hideg szellő lágyan érintette a kezem és a homlokom. Puha homokon ültem.
Percekig vagy talán órákig is így lehettem. Apró fény pöttyök cikáztak a szivárvány minden színében. Lassan összeálltak formákká, mintha egy kirakós lenne.
Mindent tisztán láttam. Még mindig törökülésben ültem. Miranda a hátamat támasztotta, Karol a karomat simogatta. A szobában egy arany szemű, fekete hajú orvos is jelen volt. Fehér köpeny és orvosi táska volt a kezében.

- Nem hagyom, hogy bajod essen, és nem mozdulok mellőled – suttogta a fülembe szerelmem – Fáj még a fejed?

- Most már nem.

- Más nem fáj? – kérdezte lágy mosollyal az arcán az orvos

- Nem.

- Mi igazán még nem ismerjük egymást. Dr. Lorand Corlan vagyok.

- Sofia Berolli.

- Meddig maradtok? – fordult Karolhoz.

- Ez attól függ, hogy Sofinak romlik-e az állapota. Ha igen holnap hazamegyünk.

- Hagyok itt fájdalom csillapítót. 1óra múlva megyek vissza Európába, telefonon elértek. -Lorand távozott.

- Bármibe segítetek, csak szóljatok. Most mennem kell. Sziasztok.

- Meny csak majd szólunk. – mondta Karol, de örült, hogy végre kettesben lehetünk

- Szia. - mondtam halkan. A hangom kicsit rekedt volt.

Az ajtó csukódása után kibújtam az ágyból, és szépen lassan a nappali felé vettem az irányt. A lábaimat és kezeimet nehéznek éreztem, mintha súlyok lennének rájuk erősítve.

- Hova mész? – fogta meg a vállamat, és féltő szemekkel nézett rám. Nem válaszoltam.

Erős fájdalom hasította térdeimbe. Lerogytam a szőnyegre. - Karol megdermedve figyelt valamire, így a reakciója megkésett. – A fájdalom szétterjedt az egész lábamba. Szúrt, görcsölt és a fejem is megfájdult. A könnyeim kicsordultak a fájdalomtól. Karol vizet és gyógyszert hozott, kettőt vettem be. Névjegy kártyát húzott elő a zsebéből és a telefonba pötyögte a számot. A fájdalom csillapító hatni kezdett, és el is álmosodtam tőle. Lehet, hogy az egyik altató volt.




Ma értem haza Hévizről. A kövi fejiket be kell csak gépelni de nem ígérek semmt.
A bétámról írni fogok pár sort.
Komit kérek minden olvasómtól. Köszönöm, hogy olvassátok.

Bocsánat

Bocsit kérek mindenkitől. :{
Tudom, hogy aki épp nem nyaral csak unatkozik. Sajnálom, de nem tudomm befejezni a fejit és nem is nagyon érek rá.
Elutazok és csak 23-a körül érek haza. Addig nem leszek gép közelben. :( 

Közlemény

Sziasztok

Sajnálom frisset csak 14-én szerdán tudom felrakni.
A nyaralás alatt megpróbálok minél többet írni. Két fejezetet tervezek felrakni ha hazaérek.

Jó nyaralást nektek is.

7. fejezet

A Verseny




Alig vártam már a versenyt. Reggel 6 órakor felébredtem a reggeli várt kint a bár pulton, egy cetlivel amit Karol írt. „Jó reggelt, lent leszek a parton, várlak. Puszi: Karol

Bekaptam pár falatot, futottam a partra. Mindenki megnézett alaposan, de nem érdekel. Most nem. Vihart mondanak így a szörf verseny lesz megtartva. Karol és jó pár vámpír várta az eligazítást. A szél feléjük fújt így felem fordultak. Mintha csak rám vártak volna. Közelebb érve Karol adott egy finom csókot az ajkamra és a kezembe adott egy gumiszerű ruhát.

- Vedd, felkérlek.

- Miért? Én nem indu…

- Kérlek. – Rám nézett csodás, de parancsoló mosollyal.

- Na, jó. – egyeztem bele.

Két oktató várt a versenyzők mellett. Miranda az igazgató nő és egy férfi. Miranda elhúzott és egy könnyű deszkát adott a kezembe. A víz alig hullámzott, de így is nehezen ment. Először az egyensúlyozás, majd az úszást és a felállást. Amikor végre felálltam Miranda elengedte a deszkát. Egy nagyobb hullám kilökte alólam a deszkát. Karol kapott el.

- Csodálatos voltál. Az oktató is csodálkozott, milyen hamar megtanultad a fontos dolgokat.

- Láttad? – kicsit belepirultam a kérdésbe.

- Igen. Nem akartunk megzavarni, de már akkor itt voltunk, amikor felálltál a deszkára.

Ráfektetett és tolni kezdett a part felé.

Az eső ráeredt. A fedett labda pályákon kisebb-nagyobb csapatok játszottak. Emberi szabályok szerint komoly meccseket. Számomra lehetetlen gyorsasággal, ezért nem is fárasztottam magam a figyeléssel. Karol szurkolt az egyik kézi csapatnak, addig golfoztam. Egy 15 éves lánnyal ismerkedtem meg, beszélgettünk és mindenből viccet csinált.

Délutánt TV néztünk, beszélgettünk, „fogócskáztunk”. 7 óra körül állt el az eső, de a szél erősödött. Lementünk a partra. Negyed órát sétáltunk, mert Karolnak készülnie kellett a versenyre. A felállított pavilonoknál fogadtak a szurkolók. Végre elkezdődött. A 10 versenyző közül csak 3 jut be a döntőbe. 60 Pontot lehetett elérni, ebből Karolnak 56-ot sikerült elérni és bent van az első háromban.

Nagyon örültem az eredménynek, mivel tudtam, Karol nagyom ügyes. A versenytársait se becsültem alá, de nem gondoltam volna, hogy Mirandának kevesebb pontszáma lesz, mint szerelmemnek.

Egyszerre mennek neki a hullámoknak. Karol bement a hullám alá!

- Ne. - suttogtam halkan, mert a hullám bezárult mögötte.

- Nyugodjon meg semmi baja se fog történni. – jött mellém egy férfi a feleségével.

- De… a hullám.

- Nézze csak. – mutatott a férfi a hullám mások végére.

Karol felénk tartott. Meghallotta a suttogásom? Lehetetlen. Jó ugyan a füle, de ennyire azért nem. Mellettem Termett.

- Mi a baj drágám. – megkönnyebbültem aggódó hangjától.

- Semmi csak megijedtem, amikor bementél a hullámba.

- Mennyünk fel hosszú volt a nap és már biztos fáradt vagy.

A karjába kapott. A gyengéd ringatózásban elaludtam volna, de szörnyen fájni kezdett a fejem. A szobába, amikor letett nekidőltem hideg mellkasának. Megfordított és az ágy fele irányított. Leültem a szélére.

- A táskámba van fájdalom csillapító. Kérlek, hozd ide!

Se szó se beszéd idehozta, egy pohár hideg vízzel. Az arca nem árult el semmit, a szeméből aggodalmat olvastam ki.

- Köszönöm.

- Mi a baj?

- Csak fáj a fejem

Lefeküdtem Karol pedig mellém. Simogatni kezdte az arcomat. jólesett hideg kéznek érintése.

Komit ne feledjétek.