12. fejezet

Sziasztok, sikeresen megérkezett a friss.



Bétámnak meglepi bár nincs szülinapja. Mikor visszaküldte átolvastam és pár sort még tettem hozzá.
Manka ezt szánom neked meglepetésként, ha észreveszed. Hisz a legjobb barátnőm vagy és nem tudom elégszer megköszönni, hogy bétázod a történetem.



Szórakozás, mindenki gyerek marad a lelkében


Az irodájában vártak szerelmemmel. Bementem leültem Karol mellé a kanapéra. John az íróasztal mögötti karosszékben ült. Végül John megtörte a lassan egy perces csöndet.

- Csodálatos, hogy csináltad?

- Mit? Miről van szó?

- Újszülött vagy és beszéltél a futárral, aki ember. – szerelmem

- Butaságnak foghangozni, de nem finom a vérük illata.

- Hogy meglepődtél. Azt le kellett volna fényképezni. – robbant be az irodába bátyám gúnyos mosollyal az arcán.

- Máshogy akartuk odaadni, de most már mindegy. – ölelt át szerelmem.

- Elmehetek vásárolni? – mind a hárman leblokkoltak erre a kérdésemre és csak bámultak, mint borjú az új kapura. majd szerelmem megcsókolt.

- Holnap és mind a hárman megyünk veled.

- Rendben, ha végig akarjátok próbálni az összes ruhát, akkor jöhettek. – pattantam fel és az ajtóhoz siettem nehogy valakinek ellenvetése legyen. Mer képesek és nem vagyok mosónő. Ami többször használt ruha azt kidobom, és nem érdekel, mit szólnak.




Nemrég szanáltam és Johnnak kell jó pár inget venni. Karolnak pedig nadrágot. A nappaliba érve bekapcsoltam a távét. Karol leült elém a földre. Mivel zavart, ahogy nézett lekapcsoltam a TV-t és mellé bújtam.

- Mi bánt?

- Semmi csak…

- Hugi gyere ide léci. – szakította félbe szerelmem mondandóját bátyám. Kelletlenül odamente hozzá. Felkapott és kifutott velem az erdőbe. Rossz érzésem van, valamire készül.

- Hova viszel?

- Meglátod.

- Most azonnal tegyél le.

- Öt perc.

- Tegyél le!!! Karooool!!! – sikítottam, de semmi

Egy tisztásra értünk ahol egy tó nyújtózott. Rossz érzés fogott el, mit akar itt csinálni? Egy kis csermely táplálta a tavacskát, ami egy szikláról zúdult le. Jozeph a peremére ált.

- Ugrasz, vagy ledobjalak.

- Tegyél le nincs, száraz ruhám nem ugrok le.

- Majd lesz.

- Meg fogunk fázni és John ápolhat minket. Tüdőgyulladást is kaphatunk. – nem érdekelte a szónoklásom, elengedett. Zuhanni kezdtem, de olyan lassan, hogy láttam megérkezni szerelmemet. Elfelejtettem levegőt venni a vízbeérkezés előtt, de nem hiányzott. Kiúsztam a partra, Karol csak nevetett. Odamentem megcsókoltam, és a vízbe löktem. Kijött felkapott felvitt a sziklára.

- Ugrasz egyedül vagy együtt?

- Együtt nekifutásból.



Két métert hátráltunk a sziklaperemtől. háromra kézen fogva indultunk neki. Csodás volt, nem mondhatom, hogy nem élveztem. Bátyám hülye ugrásaitól nem tudtam abbahagyni a röhögést. Mellőlem egy vaku villant meg. John volt az, megmutatta a képet. Jozeph éppen elrugaszkodott a szikláról a lábai és kezei ide-oda himbálta a nyelvét pedig kiöltötte. Hogy lehet a bátyám? Hozzá képest tők normális vagyok. Néha olyan lökött… de jó fej. valamikor pedig tők normális.

- Hoztam ruhát – fordult hozzánk John mikor abbahagyta a fényképezést – Megkíséreltem összeszedni neked is egy…

- köszönöm. Apu! – mondtam ki bizonytalanul hisz nem tudtam mit fog reagálni, mintha meg se hallotta volna. De az arcán mosoly jelent meg.

- Ha nem jó ne szólj semmit, mert megsértődik. – suttogta fülembe szerelmem, de elég hangosan hogy John meghalja.

- Hé! Nem tudnék haragudni semelyiktőkre.

- Senkire? – Jozeph

- Senkire.

Ahogy kimondta bátyám már dobta is a vízbe. John amint kijött, mosolyogva bokszol Bátyám vállába. Még soha sem láttam ilyen őszintén mosolyogni. felkaptam a leejtett fényképezőt és gyorsan lekaptam John igaz mosolyát. Mint a gyerekek. Két felnőtt nem jobb, mint két kisgyerek, mert mindenki gyerek marad a lelkében.



(2 perccel később)

Karol átölelte a vállamat. Hazaérve beszélgettünk szórakoztuk, amikor elkezdett valami csipogni. John kegyerélye, digitális naptár, óra, üzenetrögzítő egyben. Jelzi, mikor kell mennie valahova.

- Sziasztok. – köszönt a fiúk röhögését köszönésnek vette. Én pedig már a szobámba voltam. Nem szeretem a Horrort és a vámpíros szörnyfilmeket. A szobámba a hiúz és egy kiscica játszott. A cica megijedt tőlem és kifutott az erkélyre. - az ablakot nem hagytam nyitva – Egy árny mozdult meg odakint. Ki lehet az, betörő vagy csak a Bátyám szórakozik? Egy fekete ruhás alak lépett be az erkélyről a kezében a kiscicával.

Remélem tetszet komikat kérek.

sziasztok

Nem tudom mikor sikerül felrakni a 12. fejezetet.
Itt a középiskola és nem lesz egy könnyű móka, mint eddig. Az A, B hetet is meg kell szoknom és az órarendünk naponta változhat.
Megpróbálom minnél hamarabb kitenni, de ha mégsem tudnám kérlek ne haragudjatok.

Mankának
Hiányzol!!!
Tudom hogy neked is megkezdődött.
Majd szólok ha küdtem és nem siettetlek a bétázással.

Kőszi hogy olvassátok és komiztok.
                                              Janna Lujza