Nézzétek meg ezt az oldalt.
http://rs-pygmalion.blogspot.com/2010/11/if-you-really-knew-me.html
Köszi! Puszi!
fekete rózsa
2010. november 29., hétfő
Nem a Történet
Sziasztok!!!
Nézzétek meg ezt az oldalt.
http://rs-pygmalion.blogspot.com/2010/11/if-you-really-knew-me.html
Köszi! Puszi!
Nézzétek meg ezt az oldalt.
http://rs-pygmalion.blogspot.com/2010/11/if-you-really-knew-me.html
Köszi! Puszi!
2010. november 19., péntek
14. fejezet
Sziasztok, megérkezett a friss. Bocsi, ha sokat kellett várni rá,és nagyon rövidke lett, de más el foglaltságom is akadt.
Szeretném ezt a fejezetet az én Őrangyalomnak küldeni, akit nagyon szeretek, és már majdnem 3 hete vagyunk együtt.
Jó olvasást mindenkinek!
A legjobb napom és a költözés
Kerítettem pár karton dobozt és bepakoltam bátyám CD és DVD gyűjteményét. Körbenéztem mi kelhet még, amikor megláttam két lila bőröndöt a sarokban. Észrevettem, hogy a nevem van a tetejére hímezve feketével. Megcsörrent a mobil a zsebembe. Meg se nézve vettem fel.
- Haló!
- Szia, húgi majd el felejtettem a szobámba találsz két bőröndöt a neveddel.
- Megtaláltam.
- Rendben. Adnád Johnt!
Szerencsére John még itthon volt. Átadtam neki a telefont és visszamentem, mivel még a ruháimat se raktam össze. A lila és a rózsaszín bőröndökbe szórtam villám sebességgel a ruháimat. Mikor végeztem valaki kotorászni kezdett a szekrényembe, és elém hajított két kabátot és egy síoverált .
- Drágám! Ezeket is rakd be. – simította végig a kezét az arcomon.
- Nem fér be több. – ekkor behúzott kék ugyanolyan bőröndöt, mint az enyém.
- Ebbe még befér. – Lefektette elém és kinyitotta. Egy vörös bársony dobozka pihent a ruhák tetején. Kérdőn néztem rá. – Nyisd ki!
Kinyitottam. Egy gyönyörű gyémánt gyűrű arany foglalatban. Nem bírtam megszólalni. Létezésem óta most a legerősebb ez a csodálatos érzés, amit én egyetlen szóval nem tudok jellemezni, még ha emberként a szerelem képes összefoglalni mindezt.
- Sofia Berolli légy a feleségem.
Könnyek nélkül sírtam. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megkéri valaki a kezem. Arra pedig végképp nem gondoltam, hogy Karol lesz, akivel idők végezetéig együtt leszek.
Egy perc múlva kimondtam azt az egyetlen szót, amit várt.
- Igen
Felhúzta a gyűrűt az ujjamra. Lágyan átölelt és megcsókolt. Még mindig alig hittem el, hogy megkérte a kezem. Mikor észbe kaptam a bőröndjeim és Karol sehol se volt így emberi tempóba néztem körül. Csak üres bútorok voltak mindenhol. A cica és a hiúz csak most került elő hisz a nagy felhajtás miatt elbújtak. Ölbe vettem mindkettőt. A kocsikhoz indultam mikor kiugrottak a kezemből és kirohantak Arnoldhoz . Kicsit meglepődtem, na mindegy. Karol termett előttem majd felkapott és úgy vitt ki a kocsikhoz. Mikor letett John lépett hozzánk.
- Minden rendben? Sírást hallottam mikor visszaértem a vadászatból.
- Teljesen. – ölelt át szerelmem vele szembe álltam így a kezem a mellkasára simult. John ledermedt. Karol 2 percen keresztül csak a szeme előtt legyezett. Mikor észbe kapott szorosan magához ölelt, majd el is engedett.
- Gratulálok.
- Alig bírtam kivárni ezt a napot mióta itt vagyok. – Mondta Arnold – Most már indulhatunk?
- Hát persze. – Vágtam rá és elindultam a kocsim fele. A kulcsot beraktam a gyújtásba. - Arnold akarod vezetni? Gyorsan döntsd el!
- Tényleg megengeded? Nem félsz, hogy összetöröm?
- Megengedem, de össze ne merd törni, mert, kinyírlak!
Szerelmem már benn ült a LAF-ba csak rám várt. Visszanéztem még utoljára a házra. Szerettem itt lakni, sok emlék köt ide. Beültem Karol mellé és már száguldottunk is. Nem igazán érdekelt merre megyünk, fáj a szívem. Egyszer csak leállt a motor.
- Mi a baj, miért sírsz? – simogatta meg az arcomat
- Csak hiányozni fog a táj, a ház meg minden. – borultam szerelmem nyakába és könnyek nélkül zokogtam
Amikor megnyugodtam tovább mentük. A kompnál értük be Johnt és Arnoldot. Sötétedett már így nem kellet félni a naptól. 7 órán keresztül untam magam mire elértük a partot. 5 óra alatt elértük Alaszka állam határát.
Szeretném ezt a fejezetet az én Őrangyalomnak küldeni, akit nagyon szeretek, és már majdnem 3 hete vagyunk együtt.
Jó olvasást mindenkinek!
A legjobb napom és a költözés
Kerítettem pár karton dobozt és bepakoltam bátyám CD és DVD gyűjteményét. Körbenéztem mi kelhet még, amikor megláttam két lila bőröndöt a sarokban. Észrevettem, hogy a nevem van a tetejére hímezve feketével. Megcsörrent a mobil a zsebembe. Meg se nézve vettem fel.
- Haló!
- Szia, húgi majd el felejtettem a szobámba találsz két bőröndöt a neveddel.
- Megtaláltam.
- Rendben. Adnád Johnt!
Szerencsére John még itthon volt. Átadtam neki a telefont és visszamentem, mivel még a ruháimat se raktam össze. A lila és a rózsaszín bőröndökbe szórtam villám sebességgel a ruháimat. Mikor végeztem valaki kotorászni kezdett a szekrényembe, és elém hajított két kabátot és egy síoverált .
- Drágám! Ezeket is rakd be. – simította végig a kezét az arcomon.
- Nem fér be több. – ekkor behúzott kék ugyanolyan bőröndöt, mint az enyém.
- Ebbe még befér. – Lefektette elém és kinyitotta. Egy vörös bársony dobozka pihent a ruhák tetején. Kérdőn néztem rá. – Nyisd ki!
Kinyitottam. Egy gyönyörű gyémánt gyűrű arany foglalatban. Nem bírtam megszólalni. Létezésem óta most a legerősebb ez a csodálatos érzés, amit én egyetlen szóval nem tudok jellemezni, még ha emberként a szerelem képes összefoglalni mindezt.
- Sofia Berolli légy a feleségem.
Könnyek nélkül sírtam. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megkéri valaki a kezem. Arra pedig végképp nem gondoltam, hogy Karol lesz, akivel idők végezetéig együtt leszek.
Egy perc múlva kimondtam azt az egyetlen szót, amit várt.
- Igen
Felhúzta a gyűrűt az ujjamra. Lágyan átölelt és megcsókolt. Még mindig alig hittem el, hogy megkérte a kezem. Mikor észbe kaptam a bőröndjeim és Karol sehol se volt így emberi tempóba néztem körül. Csak üres bútorok voltak mindenhol. A cica és a hiúz csak most került elő hisz a nagy felhajtás miatt elbújtak. Ölbe vettem mindkettőt. A kocsikhoz indultam mikor kiugrottak a kezemből és kirohantak Arnoldhoz . Kicsit meglepődtem, na mindegy. Karol termett előttem majd felkapott és úgy vitt ki a kocsikhoz. Mikor letett John lépett hozzánk.
- Minden rendben? Sírást hallottam mikor visszaértem a vadászatból.
- Teljesen. – ölelt át szerelmem vele szembe álltam így a kezem a mellkasára simult. John ledermedt. Karol 2 percen keresztül csak a szeme előtt legyezett. Mikor észbe kapott szorosan magához ölelt, majd el is engedett.
- Gratulálok.
- Alig bírtam kivárni ezt a napot mióta itt vagyok. – Mondta Arnold – Most már indulhatunk?
- Hát persze. – Vágtam rá és elindultam a kocsim fele. A kulcsot beraktam a gyújtásba. - Arnold akarod vezetni? Gyorsan döntsd el!
- Tényleg megengeded? Nem félsz, hogy összetöröm?
- Megengedem, de össze ne merd törni, mert, kinyírlak!
Szerelmem már benn ült a LAF-ba csak rám várt. Visszanéztem még utoljára a házra. Szerettem itt lakni, sok emlék köt ide. Beültem Karol mellé és már száguldottunk is. Nem igazán érdekelt merre megyünk, fáj a szívem. Egyszer csak leállt a motor.
- Mi a baj, miért sírsz? – simogatta meg az arcomat
- Csak hiányozni fog a táj, a ház meg minden. – borultam szerelmem nyakába és könnyek nélkül zokogtam
Amikor megnyugodtam tovább mentük. A kompnál értük be Johnt és Arnoldot. Sötétedett már így nem kellet félni a naptól. 7 órán keresztül untam magam mire elértük a partot. 5 óra alatt elértük Alaszka állam határát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)