13. fejezet

Sajnálom hogy nem tudtad lebétázni Manka.
Köszi Gabi1222, hogy megnézted. Itt a fris feji jó olvasást mindenkinek.
Köszönöm a komikat a 12. fejihez.



Az idegen
Hülye bátyám



Az arcát nem látom.

- Karol! Joseph kérlek, ne szórakozz! – mondtam az alaknak.

- Mi a baj drágám? - rontott be szerelmem.

- Sofi! – bátyám.



Az alak levette a csuklyát fejéről. Arany szemek, rövid szőke haj felzselézve. Fekete farmert viselt, 50 körüli lehet. Ismeretlen érdes hang rázott fel.



- Bocsáss meg nem akartalak megijeszteni. A cicát neked hoztam.

- Köszönöm. – mondtam félve és átvettem a kiscicát.

- Mit keresel itt? – érdeklődött szerelmem, a hangjában türelmetlenséget fedeztem fel.

- Csak meg akartam látogatni Johnt. Ahhoz képest milyen búskomor lett anyám eltűnése után… le a kalappal, jól néz ki és igen csak vidámnak tűnt a tavacskánál. – akkor esett le ki ő, de Karol csak a húga nevét említette az övét nem.

- Arnold Morg.

- Sofia Berolli. – nyújtottam a kezem felé. Régi stílusul úriemberhez híven csókolta meg a kezemet, közben tartotta a szemkontaktust. Hirtelen elengedte a kezem, szerelmemre nézett, és valamire bólintott.

- Sofi, Arnold gondolatolvasó.

Leesett az állam. Gondolatban nekiszegeztem a kérdést. Télleg hallod?

- Igen. Neked van képességed?

- Sajnos nincs.

- Ezt hallgassátok! – kiabált a bátyám a mappaiból, persze mi azonnal lefutottunk



   „Milyen sírba temetnek?”… Koporsóba



          „Erdőben él fáról-fára jár,
          Szinte repül, mint a madár,
          Pedig nincs szárnya se csőre;
          Olyan erős, mint a medve.”



- Te nem vagy komplett! Honnan szedted ezt a marhaságot? Tuti, hogy nem te találtad ki.

Előhúzott egy könyvet a párna alól.

- Csak „átírtam” két szót és így vámpír a megfejtés. – mondta



Felrohantam az emeletre, a szoba közepén lerogytam a szőnyegre. A sírás fogott el.

Hogy lehet ilyen idióta a bátyám. Ha a találós kérdés lesz az új piszkálódási módszere én páros lábbal rúgom ki ebből a házból. A könyvet pedig porrá égetem, amint a kezembe kerül. Hogy lehet ilyen vak. Nem látja, hogy nagyon is zavar a piszkálódása! Mért nem képes felfogni, hogy nem olyan vagyok, mint ő. Engem nem tud felvidítani az ilyen hülyeségeivel. Azzal tudna igazán felvidítani, ha figyelne azokra az apró jelekre, amikkel rá tudna jönni az én érzéseimre. Nem, ő nem veszi ezeket észre, mert csak arra figyel, amit szavakba fogalmazok meg. Kinyílt az ajtó.



- Jaj, drágám – mellém ült és magához húzott. Ő észreveszi azokat az érzéseimet, amiket nem mondok ki. – Még mindig zokogtam a szemem durván szúrt hisz könnyeim, átváltozásom óta nincsenek.

Egész este vigasztalgatott néha megcsókolt. Egyszer csak felállt és kihúzott az erkélyre.

- Ne haragudj Jozephre. Amikor feljöttél nagyon elgondolkozott azon, amit a fejéhez vágtál. 10 percig nem érdekelte más csak az a mondatod, hogy „Te nem vagy komplett!”.

- Nem haragszom, rá csak az piszkál, hogy nem veszi észre, hogy ez a beszólásai engem igen is zavarnak.

- Gyere menyünk le. Arnold meg akarja lepni Johnt, és azt szeretné, ha te is ott lennél. Jozeph vadászat indokkal pedig elhagyta… - Abbahagyta a mondat felénél.

- Fojtasd kérlek. – néztem mélyen a szemébe.

- Elhagyta azt a területet, amíg Arnold látja a gondolatait. Eléggé feldúltan ment el.

- Lehet, hogy nem jön vissza egy hamar. – léptünk ki az ajtón és Arnold várt ránk. – Elégé zavarosak voltak a gondolatai. Egy nevet hajtogatott, amikor rádöbbent menyire zavar téged a szórakozása. Rákérdeztem ki ez a lány, akit emleget, de nem volt hajlandó válaszolni még gondolatban sem. Valamit titkol előlem, és ahogy értelmeztem előled is Sofi.



Lementünk a nappaliba, ott a fekete kanapén tengerkék párnák voltak. A földön egy csomó fekete huzat hevert. Arnold leszedte a kanapé karfájáról a huzatot és alatta ugyanolyan szín rejtőzött, mint a párnák. A két fotelnek az ülőfelületéről vettem le a huzatot, és raktam egy-egy párnát. Épp, hogy végeztünk John lépett be a szobába. Tátva maradt a szája. Mikor megszólalt lehordott minket.

- Mit csináltatok az ülőgarnitúrával?

- Tetszik???

- Ha nem fájna, a szíved, akkor tetszene igaz! – gúnyolódott Karol.

- Hagyd, abba kérlek. Különben egész jó. – leült az egyik fotelbe és Arnold fele fordult. - Hogy jutottál ide ilyen messze a feleségedtől?

- Már nincs feleségem. Hivatalosan is elváltunk.

- Ó… sajnálom. Nem tudtam.

- Semmi baj. Jó volt a tónál? - Terelte tovább a szót Arnold.

- Igen. Egy kis időre elfedtették velem… az eddigi fájdalmamat. Amikor rájuk nézek… - Szerintem gondolatban folytatta, mert Arnold válaszolt neki egy kis idő múlva.

- Értem.

Szerelmem megcsókolta a nyakam.

- Menyünk el vadászni. Szerintem jót tenne, egy kis futás nem gondolod?

- Rendben. Sziasztok, további szép napot. Ja és Arnold szólj, ha esetleg a bátyám gondolatát hallod! – mutattam fel a mobilomat.

- Rendben, sziasztok, jó mulatást.

Két órát voltunk el. Három őzet és egy szarvast mészároltam le. Elmentünk a kis tóhoz. A vízesés mögött van egy kis mélyedés. Ott vártuk meg, hogy elálljon az eső, nem akartunk elázni. Mikor visszaértünk John épp letette a telefont.



- Mi az apu? – szerelmem.

- Meghalt az egyik kis betegem. Rájött, hogy vámpír vagyok, és több nővérnek és orvosnak feltűnt, hogy nem változtam semmit.

- Költözünk? De hova?

- Alaszkában laktunk a legrégebben. Ott van is egy fél kész ház csak újra kell rendezni.

- Én is mehetek veletek? – Arnold.

- Persze, szívesen látunk. – örvendeztem hisz őt az elején el kell rángatnom boltba mielőtt a többiek elmondják neki.

- Örülök, hogy Karol rád talált és boldoggá tetted, hisz a húgom is próbálkozott, de mindig másképp sült el a terve. Sofi, Jozeph telefonált, hogy ne aggódjunk érte el kellett intéznie valamit. Amerikai Washington államban van. Mindent kitálal neked és már nem érdekli a szüleidnek tett esküje. Azt mondta, csak ha fontos, akkor keresd.

- Fontos hogy ne itt keressen minket, hanem Alaszkában.

Elvettem a mobilt az asztalról, és megkerestem Jozeph számát. Kicsengett.

- Haló!

- Szia Sofi vagyok. Arnold átadta az üzeneted.

- Ne haragudj, kérlek!

- Nem haragszom, csak azért hívlak, hogy költözünk Alaszkába.

- Jó én ott várlak titeket. Hagyjátok, ott a cuccaimat majd elmegyek veled vásárolni.

- A hifid, és a házimozi a plazmával?

- Most hogy említed a CD-k, és a DVD-k jól jönnének. De a hifim is hozhatjátok, ha elfér valahol. Hugi kérlek, ne haragudj, mert elég komoly ürügyem van arra, hogy mért nem mondtam el eddig ezt neked.

- Mond el most.

- Ez nem telefon téma. Igen komoly dologról… Bócsás meg mennem kell, szia, szeretlek hugi.

- Szia.

Kicsit megnyugodtam, de most kíváncsivá tett. Mi az a fontos dolog, amit nem mond el csak személyesen?

- Két nap és mindent megtudsz. – ölelt át a derekamnál szerelmem, és magához húzott amennyire csak lehet. Lassan közeledett a számhoz, de akkor meghallottuk Arnold panaszos hangját.

- Kérlek titeket ne most ne így!

- Arnold te a testvérem leszel. – felénk fordult – Ti pedig a gyermekeim. Sofi te és Jozeph a volt feleségem gyermekeiként lesztek bemutatva. Karol te pedig a fiam.

- El kell terjeszteni egy hazugságot.

- Arnolddal féltestvérem Karol az egyetlen fiam (azt nem mondjuk el, hogy hogyan, azt találgassák a helyiek). Natali a volt feleségem, aki 10éve halt meg. A gyerekei lesztek a bátyáddal Sofi, ja és az előző férjétől, aki öngyilkos lett, amikor te megszülettél. – intézte hozzám az utolsó mondatot.

- Nem lehetne, hogy Netelit csak két éve vesztettük el és emiatt költöztünk ide, hogy könnyebb legyen. A többiben nincs ellenvetésem.

- Nekem teljesen megfelel. – Arnold.

- Részemről rendben. Csak annyi hogy téged tekintelek apámnak mivel nem ismertem. 3éves voltam mikor megismertelek, a bátyám pedig még ma sem tud így tekinteni rád csak, mint egy barátra.

- Rendben nincs ellenvetésem. De erről meg kell kérdezni Jozephet. – John.

- Alaszkába vár ránk, de majd még úgyis hívni fogom. A háznál mindent megbeszélünk. Most akkor megyek pakolni.


Komikat kérek.

Meg vagyok, itt vagyok

Sziasztok. Sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem De most itt vagyok és két kis részletet is hoztam a 13. fejezetből. Várom komikat és télleg sajnálom.

Puszi mindenkinek. Sziasztok.


       „Erdőben él fáról-fára jár,
       Szinte repül, mint a madár,
       Pedig nincs szárnya se csőre;
       Olyan erős, mint a medve.”

- Lehet, hogy nem jön vissza egy hamar. Elégé zavarosak voltak a gondolatai. Egy nevet hajtogatott, amikor rádöbbent menyire zavar téged a szórakozása. Rákérdeztem ki ez a lány, akit emleget, de nem volt hajlandó válaszolni még gondolatban sem. Valamit titkol előlem, és ahogy értelmeztem előled is Sofi.