/Neteli szemszöge/
- Egy nagybácsinak vannak feladatai… mint, ahogy az anyának, az apának, a nagymamának és a nagypapának. Most nem hagyhatsz itt minket. – nyomta meg az utolsó szót - Egy nagybácsinak vigyáznia kell és támogatnia… a testvérét és rosszra tanítani a kisbabát. – szipogott és a könnyei még mindig potyogtak. Hogy mi? Anyát, apát, nagymamát, és nagypapát említett! Akkor kis unokám fog születni. Mióta tudja? Az tény hogy az elmúlt héten, furán viselkedett, de mindig megmagyarázta valamivel, még hőemelkedést is kimagyarázta és én elhittem.
- Ígérem, nem hagylak cserben titeket és vigyázok rátok.
- Köszönöm bocsánat hogy annyira izéltem a dob miatt.
- Hugi nem haragudtam sose, és itt maradok.
- Most már tényleg felmegyek aludni már elég fáradt, vagyok. – mondta, és ahogy látta bólintásom elindult az emeletre, hallottuk az ajtócsukódást és a lámpa kattanását, ahogy lekapcsolta.
- Hova, hova, ilyen osonva? – késztettem megállásra Jozephet.
- Kiszellőztetem csak a fejem, ha nem baj kicsi magányra vágyok.
- Hát jó menj csak és vigyázz rá… - mondtam sejtelmesen, aki nem tudja mi volt itt nemrégiben annak ez kínai lehetne hisz hisz Jozeph ma ismerte meg élete értelmét, szerelmét.
- Rendben vigyázni fogok rá – mondta örömmel telt szemekkel.
/másnap délelőtt Sofi szemszöge/
Napfény tűzött be a szobámba mikor kinyitottam a szemem, és megpillantottam egy csillogó arcot.
- Jó reggelt. Mikor feküdtél le?
- Szia, nem tudom, 8-9 óra közt valakikor. Mért hány óra van?
- fél 10 múlt 3 perccel. Gyere, egyél valamit.
- Karol?
- Igen! Mit szeretnél? Mi a baj?
- Nincs baj, van egy kis apróság, amit el kell mondanom. – sütöttem le a szemem, hogy mondjam le?
Az arcomat simogatta, megfogtam kezét és levittem hasamra. Arca döbbenetről árulkodott, de szeme örült. Hirtelen felkapott és leszáguldott velem a konyhába, leültetett és egyből rakodni kezdett kifele a hüttőből.
- Mit szeretnél enni? – ekkor Neteli jött be a konyhába.
- Mi történt? – kérdezte közbe Karol pörgését nézte.
- Elmondtam neki! – mondtam egyszerűen és Neteli egyből megértette. - Karol megállt és kérdőn nézett rám. – Tegnap jöttem rá hogy terhes vagyok. Neteli tegnap este tudta meg és kértem, hogy ne mondja meg neked, mert én szeretném, és Jozeph is tudja. Jozeph el akart menni én pedig nem hagyhattam és elmondtam, hogy terhes vagyok.
