11. fejezet

Új élet a szenvedés után

Ennyire kifinomultak lettek az érzékeim? A színek az anyagok olyan… olyan furcsák, még mindig nem szoktam meg.

- Kedvesem! – simogatta meg az arcomat szerelmem és számomra lassan mozgott – vadásznod kell. Már két órája itt vagyunk az erdőben. Mi a gond? Sofi kérlek, szólalj meg! – a kezébe kapott és egy tisztás szélére vitt – Szarvasok vannak a mezőn. John és Jozeph nem messze vannak. Csukd be a szemed és szagolj bele a levegőbe.

Úgy is tettem, de savanyú szag csapta meg az orromat. Rémes mi lehet, az semmihez nem tudom hasonlítani. Elindultam a mezőn keresztül. Az agyam le ált nem tudok gondolkodni. Egy kisebb tisztásra jutottam, ahol egy sátor van felállítva. Ember lehet a sátorba. De mért van ilyen büdös? Valaki megfogta a vállamat.

- Ne lélegezz. – parancsolt rám Jozeph – Nem fogod bántani. Nem fog baja esni ennek a túrázónak.

Keményen fogta a vállamat. A szavai kemény, parancsok voltak. Azt hisz bántanák valakit, akinek büdös a szaga. Felé fordultam egy „bízz bennem” mosollyal és visszahúztam a mezőre. Szerelmem mérgesen nézett rám, apánkra és bátyámra. Jozeph mentegetőzni kezdett.

- Bocsáss meg nem néztünk körül. Sofi nem bántotta.

Karol lehordta mindhármunkat, mintha csak az apánk lenne, de nem részletezem. Meguntam szónoklását és elmentem vadászni, mert a szarvasok elmenekültek.

Megtaláltam a nagy legelőt. Visszaemlékeztem, amit szerelmem mondott

„Csukd be a szemed és szagolj bele a levegőbe”.

Olyan érzésem volt mintha nem az én testem lenne, hanem egy vadállaté, aki éhes. Az ösztöneim vezettek. Torkom porzott a szomjúságtól és az égető érzéstől. Csodálatos ízű valami enyhítette az égést. Kinyitottam a szenem és egy szarvas feküdt előttem a földön. A harmadik után nyitott szemmel ugrottam a hátukra, ahogy eddig és beléjük haraptam, majd ledöntöttem a földre. nyugodtan lakomáztam. John talált egy hiúzt, de nem vette észre, hogy van kicsinye egy hete születhetett. Óvatosan közeledtem hozzá, hogy meg ne ijesszem. Ha ott hagyom, elpusztul.

- Semmi baj nem akarlak bántani. – megsimogattam és felvettem az ölembe. Megsérült a lábacskája.

Megpillantottam családomat. mindenki csodálkozva nézett rám, de több érzelmet is ki tudtam venni. Szerelmet, csodálkozást, örömöt és hálát. Bátyám mellett elhaladva szóltam, hogy csukja be a száját.

Hazaérve bekötözték a sebét meg John elvégzett pár tesztet a lehetséges problémák elkerülése végett. John irodájába voltak lassan egy órája. Csöngettek, kénytelen voltam ajtót nyitni, a fiuk még mindig nem végeztek.

- Megyek!

- Meghoztam a megrendelést Karol Hilten számára.

- A barátnője vagyok, átvehetem?

- Há… hát persze. – dadogta a férfi. Azt hitte szabad vagyok, vagy miért bámul ilyen meglepetten?

Aláírtam az átvételi papírokat. A kezembe nyomott egy dobozt. A másik férfi már gurult is ki a raktérből… De… hogyan tudták, hisz nem nekem kerestünk hanem Jozephnek. És a színek! Nem is volt ilyen színösszeállítás az interneten. Honnan tudta hogy citrom-feketét akarok,és pont Ferrerit. Nem említettem se a színt se a márkát, ha meg igen akkor emlékeznék rá. Valaki megfogta a vállam.

- Tetszik? – érdeklődött Karol csodaszép mosollyal. Emberként nem vettem észre milyen szépen mosolyog. Eddig az érzelmeket se vettem ennyire észre. Mindent sokkal könnyebben megjegyzek. Bementünk a házba. Rácsimpaszkodtam Karolra, hálával és örömmel megcsókoltam. Meglepődött, de viszonozta csókomat, majd elszakadtunk egymástól, mert bátyám köhintett jelezve, hogy ő is itt van.

- Köszönöm, és nagyon tetszik. Imádom a színét, a márkáját, az egészet.

- Nem úgy volt, hogy neked lesz kocsid? – Kérdeztem bátyámtól.

- Az csak az álca volt. – suttogta a fülembe szerelmem – Amikor néztük a kocsikat láttam, hogy tetszik. A másiknál pedig megjegyezted, hogy szép a színösszeállítás. - John odajött hozzám.

- A hagyományhoz híven Karol, minden új családtagot megajándékoz valamivel. Üdv a családban. – ölelt meg. Karol pedig adott egy csókot.

- Meg kell nézned magad a tükörben hugi. Észveszejtően szép vagy. Örülök, hogy hagytam az átváltozást. Csak megjegyzem, még emberként is bárkit le tudtál venni a lábáról.

- Mind például engem annak ideén. – vezetett Szerelmem a tükörhöz.

Én is megirigyelnék bárkit, aki szebb nálam, de most már nem mondhatom, hogy irigykednem kéne. Gyönyörű hófehér bőr, modell testalkat, ráncmentes arc, aranybarna szem.

TESSKÉ!!!

 Mikor lett aranybarna, hogyan hisz legalább négy hónap. – ültem le kedvenc fotelembe csodálkozva.

- Hol van, Karol?

- John irodájába vannak.

- Te tudtál a kocsiról?

- Igen én küldtem el a megrendelést.

- Hol a kis hiúz, amit hazahoztam?

- A szobádban pihen.

- Köszi. - Kiáltottam vissza, mert már az emeleten voltam. A szobám ajtaja előtt lassítottam nehogy megijesszem a gyorsasággal. Vonzott a vére, de máshogy, mint a szarvasé. A túl édesest se szeretem, de a savanyút se, ezért a szarvas a kedvencem. Keveredik a vérében a savanyú és az édes. Friss szellő járta át a szobámat. Hozva az illatokat. A moha, föld, egér, mezei nyúl, szarvas, csak pár a sok közül. Felkapcsoltam a lámpám mert ösztönösen hívta volna az anyját. Vörös színű bundája selymesen lágy.

- Sofi! – kopogott John – Beszélnünk kell.

- Megyek.

jó olvasást mindenkinek