16. Mindenki boldog

- Neteli az édesanyád… életben van. - szerelmem

- Most hova mész?

- Szólok Johnnak, hova máshova mennék. - Arnold

- Arnold várj, nem lenne jobb ha „véletlenszerűen” találkoznának. Mindkettőjüknek nagyobb meglepetés lenne, nem gondolod? Emellett még mindig szeretik egymást, és ez az újratalálkozás csak erősebbé tenné, és újra boldog lehet az egész család.

- De igazad van Sofi.

Egy kiáltás hangzott fel a távolban. Samanta már el is tűnt. Mikor ideért egy másik nő kíséretében és egy kisfiút tartott a kezében. A kisfiú körbenézett és alaposan megnézett magának.

- Kicsim nehogy merészeld. Nem kell védekezned nem fog bántani. – Samanta – Ő a kisfiam Miron.

- Az illata - mondtam és nem vettem levegőt olyan mintha vámpír lenne, de mégis érzem a vérének emberszerű illatát, nem fogom bántani de, vonz az illata, de mért, eddig egy embernek se volt finom az illata, de neki… más. el kell mennem nem, fogom bírni nem szabad bántanom, muszáj most elmennem.

Felpattantam és már futottam is minél messzebb tőle. már vagy húsz perce futok. jó most már elég messze vagyok. meg állam egy tisztáson. Egyszer csak morgásra lettem figyelmes.

- Végre hogy felfigyeltél rám! - egy gyönyörű nő állt előttem én csak bámultam. Csodaszép az alakja, a ruhája testhez simul és kiemeli csípőjét és melleit a hosszú póló. A bőre olyan fehér, mint az enyém, a haja pedig világos barna és csodaszép selymesnek látszik.

- Bocsánat. - suttogtam

- Hogy hívnak drágám. Ki változhatott át és mikor? Te is állat véren élsz? – sorolt fel pár kérdést a nő

- Igen azon, és nem rég változtattak át. Sofia Berolli vagyok, és a szerelmem változhatott át. – lehet, hogy ő az akire vár mindenki? Hogy kerül ide ilyen hamar? - Hogy hívják? – néztem érdeklődve

- Neteli Emillia Morg Hilten – mondta lehajtott fejel

- Minden rendben lesz – súgtam a fülébe,

Előkaptam a mobilomat és felhívtam szerelmemet

- Én vagyok, itt van mellettem, menjetek Lorandékhoz ott találkozunk, szia. – Gyorsan elhadartam és kinyomtam Natali nem tudhatja meg kivel beszéltem. Karol, bízik bennem, de én hozom a többiek számára a meglepetést és ezt ő is tudja. Amit kitalálok, remélem jól sül el.

- Kivel beszéltél? – kicsit fél érezni a hangjából

- Nyugodj meg van egy tervem és valakinek be szeretnélek mutatni, aki biztos örülni fog neked. A szerelemmel beszéltem. Lorandékhoz megyünk ott vár ránk mindenki. Őket ismered.

- Te honnan tudsz ilyet?

- Kérlek, elégedj meg ennyivel és gyere! – kedves voltam, de határozott mivel nem akartam, hogy többet tudjon. Elég sokat elmondtam, de keveset ahhoz, hogy össze tudja rakni a dolgokat.

Tíz perc futás után megkérdeztem, hogy tudja e merre laknak Lorandék. megelőzött és ő futott most előrébb. Mikor megéreztük családom illatát őrült tempóra váltott. Bírtam, de nehezen, ez a nő még nálam is gyorsabb, de mielőtt a ház körüli tisztásra értünk volna meg állt. Hitetlenkedő arccal nézett rám.

- Most mi van? Menj oda! Csak téged vártak. - lassan elindult, épp mikor kilépett a fák közül akkor fordult vele szembe John. Döbbenten nézte Netelit majd ö is elindult. Két perc múlva mikor pár lépés választotta el őket, John magasba emelte a nőt és forogni kezdett. Mindketten nevettek. Egy alak takarta el kettejük játékát.

- Köszönöm - mondta majd eltűnt az arcáról nem tudta, leolvasni érzelmeket, de a szeme csillogott.

Egy kéz ragadott meg az ujjaink azonnal összekulcsolódtak, kihúzott az erdőből át a tisztáson a házba. A nappaliba mindenki ott volt, a kis törpilla is.

- Neteli, ő itt a menyasszonyom Sofi

- Köszönöm – ölelt magához – ugyan volt egy felesleges utam, te pedig boldoggá tetted a családomat, Karolt. - csak mosolyogni bírtam mivel tudtam mért mondja mindezt.

- Sofi tudod tőled és Lorándéktól kaptam a legszebb ajándékot karácsonyra. - John

Mindenki beszélgettek. Olyan érzésem van, mint ember koromban fáradt lennék. Szerelmem mellkasához simultam és becsuktam a szemem.

(fél óra múlva)

A beszélgetések egyszer csak elhallgatott és egy mobil csengését hallgatta mindenek. Jozeph kihangosította.

- Helló Jozeph adnád Sofiát?

- Szia, mond hallom ki vagy hangosítva.

- Szia, boldog karácsonyt. Találkozhatnánk valamikor? Szeretnélek jobban megismerni téged is és a tesónkat is!

- Valamikor még ebbe az évbe? - Jozeph

- Jó! Majd még beszélünk! Sziasztok! – majd le is tette

Azt mondta, hogy velem és a tesónkkal! Felpattantam Karol öléből.

- Rájött, tudja, tudja, kik vagyunk...

Boldog békés ünnepeket mindenkinek