2.

Morcos volt valamit mormolt magának, de nem értettem.

- Gyorsan haza kell mennünk. Hazaérve, felmész, a szobádba bekapcsolod a hifit és feltekered maximumra!

- Rendben, de miért?

- Nem mondhatom, elsajnálom. – nézett rám szomorú szemekkel. - Ígérd meg! – ezt már könyörögve kérte, míg az előzőt parancsolta. Hazaérve így is tettem. A nagy zajban elalhattam. Másnap reggel ott feküdt mellettem. Szomorúságot és boldogságot láttam egyszerre a szemébe.

- Minden rendbe Karol?

- Hát persze csak tegnap egy kicsit összekaptunk apuval.

- És min?

- Nem lényeg

Most vettem észre olyan fekete a szeme akár a haja.

- Eddig nem fekete volt a szemed.

- Barna.

- Miért?

- Ez jelenti, hogy éhes vagyok. Ma délután egyedül leszel, itthon foglald el magad.

- 9:00 indulunk – kiáltott fel John

- Máris megyek. Szerbusz, vigyáz magadra.

- Szia.

***

Már egy hónapja náluk lakom. John úgy szeret, mintha a lánya lennék. Karol, és köztem több van, mint testvéri szeretet. Megint enni voltak, de most csurom vér a ruhájuk és tegnap is furábban viselkedtek, mint általában. Olyanok voltak mintha két oroszlán állt volna előttem még tegnap este. Valamin megint összekaptak, mire leértem abbahagyták. Ennek örültem, így el tudtam rángatni Karolt a konyhába. John pedig a szobájába ment. Nem kérdezgetem, mert úgysem mondja meg. Készített meleg szendvicset vacsira. Megvárta, míg megeszem. Felmentünk a szobánkba, mert már egy szobába költöztünk. TV-t néztük közben a hajammal babrált, elalhattam a filmen. Másnapdélután 5 óra tájt ébredhettem fel. Elsétáltam a hifimhez, ami az ablak mellett ált. Onnan néztem őket. Háttal által a háznak.2 perc múlva egy alakot láttam az erdőből kilépni. John üdvözölhette, mert közelebb lépett. Karol felugrott az erkélyemre – ezzel meglepett mily könnyeden libbent fel 2. emeletre – és bejött hozzám. A jövevény utána jött. A vörös szempár rám nézett aztán sietősen átölelt és a fülembe suttogta.